Vége....

Vége.. Ő elment, én itt maradtam. sose fogom elfeleddni hatalmas gomb szemeit!*-* édes pofiját:) de átölelni, játszani vele, minden gondot elmondani neki, már SOHA többé nem tudom.. rengeteg titkot vitt magával.. mindent tudott az életemről, lehet, sőt biztos, hogy ő nem értette, de mindig elmondhattam neki mindent! rossz érzés volt látni, ahogy feküdt, hatalmas szemeivel, tátott szájjal... nem látni lélegezni, nem érezni szívdobogsát.....csak feküdt és nem ugatott, nem mozdult...csak feküdt...tudom, hogy oda fenn vigyáznak rád kutyus!!♥

Eszméletlen nap!

Senkinek nem kívánom.. Egy kis apróságnak tűnhet, de én nagyon szeretem és nekem nagyon sokat jelent.. Molli a kutyám.. elég hiperaktív, pörgő ugrálógép, de azon a napon nem.. feküdt, nem mozdult, ha hívtuk, nem jött, nem hallgatott semmire, csak feküdt üveges tekintettel. NEM BÍRT LÁBRA ÁLLNI!!
2 órát töltöttünk orvosnál, az unokatesómmal, Szandival, neki nagyon sokat köszönhetek, végig mellettem volt. Megvizsgálták, megröntgenezték Molli kutyát.. vártunk.. vártunk.. Molli még mindig nem tudott lábra állni, a fejét sem igazán mozgatta... megpillantottuk az orvost, aki azt mondta, hogy idegbecsípődése van.. a két hátsó lábára átmenetileg lebénult, ha lehet, akkor legyen bennt a házban, a jó melegben.
Haza felé tartottunk, amikor Mollinak ROHAMA LETT.. a kezemben tartottam, egyszer csak remegést éreztem, Molli volt az... a szája és a végtagjai feszítve voltak, azt hittem ITT A VÉG!! Visszamentünk az orvoshoz, adtak neki infúziót, azt mondták jobban lesz! Rengeteget bőgtem a kis Molli miatt.
Itthon beleraktuk egy kis kosárkába, kibéleltük, hogy extra meleg legyen. Alszik, fekszik, pihenget.. reméljük jobban lesz! Szeretünk Molli!♥